Bujáki Erdészeti Igazgatóság

Természeti környezet

Az Erdészet az Északi-középhegységben, ezen belül a Cserhát hegység közepén terül el. A tengerszint feletti magasság jellemzően 250-400 méter között változik.

A legmagasabb pontok a Buják-Terény községhatáron megtalálható Sas-bérc (469 m) és a Herencsény községhatárban lévő Nagy-hegy (467 m). Az erdőterületet végig változatos lefutású eróziós völgyek tagolják, ezzel határozottan hegyvidéki jelleget kölcsönöz a tájnak, nincsenek azonban kiterjedt fennsíkok és széles völgyek. A változatosságot néhány keskeny vízmosás és meredekebb lejtőszakasz jelenti.

Állandó, jelentősebb vízhozamú forrás alig van, állandó folyású patakok is csak a völgyek alsó szakaszain, inkább az erdőterületen kívül találhatók. Herencsényben ered az Arethusa-forrás, Buják közelében a Selyem-réten pedig az Egidius-forrás.

A hegyeket alkotó alapkőzet az andezit. Ezt a terület nagy részén glaciális és holocén vályogszerű lösz takarta be, így a mai talajok jelentős része is ezen alakult ki. Az andezit csak néhol a csúcsokon bukkan elő.

Az Erdészet területén az éghajlatot a szelíd domborzati formák csak kis mértékben befolyásolják. A klímaosztályozás szerint az erdőterület a gyertyános-tölgyes és a kocsánytalan tölgyes klímába sorolható. A terepviszonyok változatos volta miatt az erdőrészletek jelentős része egyszerre tartalmaz árok-, illetve völgyi részeket, valamint hegyoldalba, illetve hegytetőre eső területrészeket is. Így sokszor egy erdőrészleten belül mindkét klíma hatása érvényesül.

Az andezit, mint alapkőzet csak kis területen jutott talajképző helyzetbe, mivel általában a rá települő üledékes kőzetek elfedik. Itt túlnyomó részt barnaföld és agyagbemosódásos barna erdőtalaj található.  De előfordul a ranker- és sziklás váztalaj is.

A jellemző természetes erdőtársulások közül mindenképp a klímazonálisnak tekintendő cseres-kocsánytalan tölgyes és gyertyános kocsánytalan tölgyes társulások a jellemzők. A táj növényföldrajzi beosztás szerint északi-középhegység flóravidék Nógrádi flórajárásába tartozik, de az Erdészet területe ennek a tájnak nem különösebben karakteres része. Florisztikai változatosságot csak elvétve találunk.

A területen megtalálható vadászható nagyvad-fajok a gímszarvas, őz, vaddisznó és a muflon. Az országos átlagnál nagyobb vadászati értéke inkább csak a muflonnak van. A különösen védett állatfajok közül csak a foltos szalamandra található meg az erdőterületen.

Az erdőterület sok kulturális látványosságot is magába foglal. Ezek: a bujáki várrom; a Buják község felett elhelyezkedő Kálvária és a legmagasabb csúcson található sasbérci kilátó. Ezeket a látnivalókat összeköti a Bujákról kiinduló erdészeti tanösvény is. Az Erdészet területén Bujáktól Szanda és Terény, illetve Bokor községek felé aszfaltozott erdészeti célú magánút is található, amelyet saját felelősségre – a téli időszakot kivéve – hétvégén és ünnepnapokon nappal bárki használhat. A sasbérci kilátó is ezen időpontokban van nyitva. Az úton motorral és kerékpárral való közlekedés veszélyes!

Tevékenységek (gazdálkodás)

Az erdőterület nagy része a fatermelést szolgáló, úgynevezett gazdasági célú erdő. Az erdőterület 49 %-át cseres állományok, 37 %-át tölgyesek, 8 %-át fenyves és 6 %-át akácos állományok alkotják. Az Erdészet erdőgazdálkodási folyamatát – a telepített fenyves és akácos állományok kivételével – a természetszerű erdőfelújítás jellemzi. Az Erdészet a 2006. évtől kezdve folyamatosan tér át a folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodási formára. Távlati célként több, mint 1800 hektáron tervezi átalakítani gazdálkodását.

A hagyományosnak mondható fahasználatok helyett – mint például a fokozatos felújító vágás – egyre jobban előtérbe kerülnek a szálalások és szálaló vágások, ahol kisebb lékekből, esetleg nagyon kis területekről kelül kivágásra a faanyag. Így hosszú távon biztosítható, hogy az érintett területeken nagy kiterjedésű vágásterületek többé nem keletkeznek. Az Erdészet területén található erdőállományok alapvetően biztosítják, hogy a gazdálkodás kiegyenlített és hosszútávon fenntartható legyen. A kitermelt faanyagból az ipari célú faanyag (rönk, feldolgozási fa, oszlop választékok) aránya 10-20 % körül mozog, természetesen csak tölgy és az akác állományok esetében.

Az Erdészet területét is magába foglaló vadászterületen a vadgazdálkodást 2004. március elsejétől – haszonbérlet útján – a Sasbérc (korábban Dám) Vadásztársaság Egyesület végzi. Vadászható nagyvadfajok: gímszarvas, őz, vaddisznó és muflon. 

Az Erdészet területe a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság felügyeleti körébe tartozik. Itt fontosabb, nagyobb kiterjedésű természetvédelmi terület nem található, csak az Egidius-forrás, Arethusa-forrás és a Keselyréten megtalálható idős tölgyfák rendelkeznek helyi természetvédelmi oltalommal.

Az Erdészeti tanösvény megvalósításával az Erdészet két célt akar elérni. Elsősorban megismertetni a látogatóval, hogy az érintett területen folyó erdőgazdálkodás miként épül az erdő természeti folyamataira és ennek milyen sajátosságai, eredményei vannak. Másodsorban kellemes kikapcsolódást kíván biztosítani azáltal is, hogy a tanösvény nyomvonala a helyi kulturális látnivalókat is összeköti.

Az Erdészet területe elsődlegesen honvédelmi rendeltetésű. Ennek vannak látható és egyáltalán nem látható jelei. Alapvetően ez a rendeltetés az erdő- és vadgazdálkodást, illetve az idegenforgalmat csekély mértékben befolyásolja, vagy korlátozza. A honvédelmi rendeltetés többnyire összecseng az erdőgazdálkodás hosszú távú céljaival.

Távlati célként a szilosi vadászházat szeretnénk alkalmassá tenni 50-60 fő egyidejű fogadására és vendéglátására. Elsősorban iskolás osztályok, csoportok részére tervezünk helyszínt biztosítani a természettel kapcsolatos oktatási feladatok megvalósításához. A sasbérci kilátót egy olyan erdő és természetismereti látogató-központtá szeretnénk fejleszteni, amely kiállítási funkción túl, foglalkoztató és előadótermet, valamint kiszolgáló helyiségeket foglal magában.