Folyamatos erdőborítás fenntartását biztosító erdőgazdálkodásra való áttérés
A Budapesti Erdőgazdaság a Gerecse-hegység nagy területein kezdi meg az erdők átalakítását a természetközeli erdőgazdálkodás elvei szerint. Első körben azokban az állományokban kerülhet erre sor, ahol szakembereink megállapították az állományszerkezet vizsgálata után, hogy lehetséges a módszer bevezetésének azonnali megkezdése. Mivel egy fa életét és így az erdő ciklikusságát száz években lehet mérni, ezért az erdő átalakítása egy nagyon hosszú folyamat kezdetét jelenti, melyen utánunk még több generáció fog dolgozni és gondolkodni, hogy igényeinket a természettel a lehető legszorosabb összhangba tudjuk hozni.
A természetközeli erdőgazdálkodás alapelvei között szerepel a folyamatos erdőborítás, a ritka fafajok kiemelt védelme, az erózió csökkentése vagy az élőhelyek biztosítása, a biológiai sokféleség megőrzésé is.
Fontos tisztában lenni azzal, hogy ennek a módszernek az alkalmazása mellett is kerül ki faanyag az erdőből. Ennek több oka is van. Egyrészt a faanyag, mint alapanyag biztosítása a társadalom számára az erdőgazdaságok egy kiemelt feladata, másrészt az emberi erőteljes behatások miatt megváltozott környezetünkben megjelenhettek olyan inváziós fajok, melyek ellen szintén emberi behatással tudunk védekezni. Az optimális, hosszú távon fenntartható erdőszerkezet szintén csak emberi beavatkozással – fakitermelésekkel – érhető el. Napjainkban ugyanis a szédítő gyorsaságú klimatikus változásokat az ökoszisztémák magukra hagyva a legtöbb termőhelyen nem tudják követni.
Az örökerdő gazdálkodás tehát egy olyan erdőkezelési módszer, ahol a természet megfigyelése és megértése főszerepet kap. Az erdőkezelési folyamatokat a természetes erdődinamikai folyamatokra alapozzuk, mert mint minden környezeti erőforrással gazdálkodó ágazatban, így az erdőgazdálkodásban is a természet törvényei mentén azt a lehető legjobban tisztelve kell dolgoznunk.
