Lovasberényi Erdészeti Igazgatóság

Természeti környezet

 

A Lovasberényi Erdészet Fejér Megyében a Velencei-tótól északra helyezkedik el. Nadap, Sukoró, Pákozd, Székesfehérvár, Pátka, Lovasberény, Vereb, Pázmánd községhatárokban.  A tengerszint feletti magasság 120-352 méter között változik. Legmagasabb pontja a Meleg-hegy, 352 méterrel a tengerszint felett.

A Velencei-hegységet nagyobb részt gránit alapkőzet alkotja, mely a Lovasberény-Nadap vonaltól egészen Székesfehérvárig terjed. A Lovasberény-Nadap vonaltól keletre száz métert meghaladó vastagságban andezittufa és agglomerátum települt a gránitra. A lankásabb részeket a Pannon-tenger üledékei veszik körül, egyes részeken korábbi tengerüledékek mészkőtörmeléke is előfordul. Az utolsó jégkorszakban az egész területre lösz rakódott. A hegység nagymértékben lepusztult, észak-déli irányú eróziós völgyek tagolják.

Az északkelet-délnyugat irányú hegységet 3 részre tagolhatjuk:

  • Az északkeleti részt a Cseplek-hegy, a Cseket-hegy és a Csúcsos-hegy alkotja, ezek a sík területből hirtelen kiemelkedve 200-270 méter magasságot érnek el.
  • A középső tömböt – amely a hegység fő tömege – a Templom-hegy, Vaskapu-hegy, a Hársas-tető, valamint a Meleg-hegy alkotja 280-350 méteres magassággal.
  • A délnyugati részen található a Sár- és a Tompos-hegy 240 méter magasságig.

A területet mérsékelten meleg, mérsékelten száraz klíma jellemzi, a csapadék-eloszlásban szubmediterrán jelleg érzékelhető. A hegység gerincvonulata az éghajlat szempontjából jelentős választóvonal. Az ettől délre elterülő, a Velencei-tóra hajló rész az ország egyik legszárazabb, legszélsőségesebb hőmérsékletű tájrészlete. Az északi rész a Dunántúlra jellemzően valamivel csapadékosabb és hűvösebb hőmérsékletű.

A terület legnagyobb vízhozamú vízfolyása a Császárvíz, amely a táj nyugati határán folyik. A Velencei-hegység északi részének vízét a Rovákja-patak gyűjti és vezeti a Császárvízbe, a déli részek vizei a Velencei-tóba torkolnak. A hegységben lévő források (Vizeságyi-, Angelika-, Antal-, János-forrás, Barlangkút) nyáron rendszerint elapadnak. Természetes állóvíz a Velencei-tó, mesterséges tavak a lovasberényi pátkai és csalai halastavak, valamint a pátkai víztározó.

A területet nagy részben grániton, más eruptív kőzeteken, valamint löszön, kisebb részben tengeri és folyóvízi üledéken kialakult talajok jellemzik. Az alapkőzetnek megfelelően a talajok nagy változatosságot mutatnak, előfordulnak váztalajok, sötét színű erdőtalajok, barna erdőtalajok, csernozjom talajok, réti talajok, valamint üledék- és hordalék talajok.

A terület a Dunántúli Középhegység vértesi flórajárásához tartozik. A táj dombvidék jellegű, ahol  több dél-európai és mediterrán faj nő, a sziklákon sziklanövényzet és sziklafüves lejtősztyepp jelentkezik, a földes kopárokon pedig pusztafüves lejtősztepp a legelterjedtebb társulás. Az erdőtársulásokra jellemző az emberi beavatkozás több-kevesebb hatása. Eredeti társulások a meghatározó cseresek mellett, a mészkerülő, illetve molyhos tölgyesek lehettek. Egyes földrajzi elnevezésekből arra következtethetünk, hogy hársas és bükkös társulások is előfordultak a régmúltban.

A Magyarországra jellemző állatvilág él itt, az aranysakál az utóbbi években jelent meg. A vadászható vadfajok közül a dámszarvas és a muflon betelepített, egyes adatok szerint az 1950-es évek elejéig a vaddisznó sem fordult elő a környéken.

Az erdőben földvárak nyomait fedezhetjük fel (Pákozdvár, Szűzvár/Szöszvár). Az Erdészet területén zajlott a pákozdi csata 1848. szeptember 29-én. A II. világháborús harcokra az erdőben fellelhető lövészárkok és az időnként előkerülő nagy mennyiségű lőszer emlékezetnek.

Az ingókövek eróziós hatások következtében felszínre került gránitformációk, amelyek a nadapi Nyír-hegytől egészen a székesfehérvári Bodza-völgyig előfordulnak a hegység gerince mentén. Ezek legismertebb tagja a pákozdi ingókövek, amelyek országos védelem alatt állnak.

 

 

Gazdálkodás

 

Az Erdészet 4074 hektár területen gazdálkodik, amelynek ¾-e Natura 2000 védelem alatt áll. Nagy kihívást jelent a mostoha természeti környezetben élő erdők fenntartása és felújítása. A II. világháború előtt a jelenlegi területnek csak körülbelül a felét borította erdő (Cziráky-hitbizomány). Ezeket az erdőket mintegy 30 hektárosos tagokban tarvágás utáni sarjaztatással újították fel, később áttértek a mesterséges felújításra (csemeteültetés, makkvetés). A háborút követően jelentős mértékű erdőtelepítés kezdődött Pátka, Pákozd és Székesfehérvár határában, az akkori elveknek megfelelő fafajokkal erdei fenyő, fekete fenyő, akác, kocsányos tölgy, nemes nyárak.

A 2000-es évek elejétől kezdődően az Erdészet fokozatosan áll át a természetes erdőfelújítási módokra. 2010-től pedig megkezdődött a telepített erdőknek tájhonos állománnyá való átalakítása.

Fakitermelésünket mára alapvetően a Natura 2000 előírások határozzák meg. Az utóbbi időben a tarvágásokat (idegenhonos fafajok kivételével) felváltották a felújító vágások. A kitermel választékok nagy része tűzifa (a cser erre a célra az egyik legalkalmasabb fafaj), elenyésző mennyiségben akácból oszlopot, és a fenyőfélékből papír, hektáros lovasberényi vadászterületen. A magyarországi vadászható vadfajok közül szabad területen gímre, dámra, őzre, muflonra, valamint vaddisznóra, az utóbbira vadaskertben is nyílik vadászati lehetőség. A dám a meghatározó vadfaj, az elejtett bikák 50 %-a érmes. A fácán, a mezei nyúl és a tőkés réce a terület adottságának megfelelően nem számottevő, de állandó jelenlétével színesíti a lehetőségeket. A vadászvendégek elszállásolására a Fehér-tanyán van lehetőség 3 darab 2 ágyas szobában. A vadgazdálkodási ágazaton belül szántóföldi növénytermesztéssel is foglalkozik az erdészet mintegy 150 hektáron.

Az Erdészet nagy fontosságot tulajdonít a közjóléti fejlesztésekre és az ökoturizmus lehetőségeinek javítására, mindezt a természetvédelmi és a katonai elvárásokkal összhangban.